2013. Július 15-én életem egyik legnagyobb álma vált valóra. Ekkor tettem le az állampolgársági esküt, 18 hosszú év bizonytalansága és várakozás után.

1995 előtt nem sokat tudtam Amerikáról, az ismereteim kizárólag arra korlátozódtak amit az iskolában tanultunk, amit a tv-ben, híradókban mutattak nekünk, vagy amit az akkori amerikai filmekből kiszűrhettünk. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amit akkoriban a filmekben láttunk, arról leginkább azt gondoltam, hogy megrendezett, hogy mese és nem a valóságot tükrözi. Amerika egy oly an távoli világ volt, ami számomra a magyarországi kisember számára úgy sem elérhető, én akkoriban nem álmodoztam olyasmiről ami nem tűnt elérhetőnek, vagy reálisnak. Aztán amikor a volt férjem ...

Az eddigi tapasztalataim alapján, Amerikában az emberek többségének,  a Thanksgiving, vagyis a Hálaadás napján kezdődik a karácsonyi szezon, az igazi karácsonyi készülődés. A Hálaadás napja, minden évben, november negyedik csütörtökére esik, talán ez a legszélesebb körökben ünnepelt hagyomány, még a karácsony is csak a második ezután a sorban. Ez azért lehet, mert ezt igazán nem csak keresztények ünneplik, szinte minden ember aki Amerikában él, átvette ezt a szokást, egy évben egy nap megállnak, és a család az ország legtávolabbi pontjáról is hazautazik a nagymama asztalához, hogy együtt adjanak hálát, az új hazáért, a családért, a boldogulásért, egészségért, anyagi javakért, kinek, kinek  mi oka van hálásnak ...

 "Azon gondolkodtam el, hogy vajon milyen úton kerültél el Magyarországról?! Milyen gondolatok, vagy milyen okok vihettek el Téged egy másik világba?! S, vajon Neked volt-e igazad, vagy nekünk, akik nem mertünk, vagy nem akartunk egy ilyen merész lépésre szánni magunkat... Ki tudja...?"

A fenti sorokat egy középiskolai osztálytársam leveléből másoltam ki, amit ma küldött nekem az iwiwen. Az Ő sorainak köszönhetem, hogy ismét beindultak a gondolataim , előjöttek több évtizedes emlékeim,  hogy újra elmeséljem valakinek, miért is vágtam neki ennek az óriási útnak 34 éves koromban, mindent hátrahagyva addigi életemből és két bőröndnyi holmival nekivágjak az ismeretlennek, a bizonytalannak, hogy új életet kezdjek egy új világban.

...

 1995.nyarán érkeztem először Amerikába, a gyermekeimmel együtt - bár ők már korábban is jártak itt - épp ennek köszönhettem , hogy én is itt kötöttem ki, és hála Istennek azóta is itt élhetek. 

Örömmel jöttem, szívesen maradtam itt, nagy reményekkel kezdtem új életet 34 évesen, addigi életemet teljesen odahagyva, két bőrönddel, nyelvtudás nélkül, teljesen másokra utalva, de bizakodva, hogy a gyermekeimnek új lehetőségek nyílnak meg és talán még nekem is. Az első pillanattól kezdve faltam az új élményeket, teljesen új világ volt, teljesen ismeretlen és más, mint amit az addigi 34 évem alatt megéltem. Naponta telve voltam élményekkel, és mindent el akartam mesélni az otthon maradt rokonoknak, barátoknak, naponta írtam ...