Újabb kedves levélre akadtama régi szép időkből, amit még sikerült megmenteni a megszűnt freeblogból.

Egyik drága Barátnőm levelét olvasva, most igen furcsán érzem magam, azt hiszem nagyon jót tett nekem, a mostani leengedett lufi érzésével eltöltött néhány év után, talán kellett is nekem, jó is hogy megvan, és nem csak évekkel ezelőtt volt érdemes megosztani, szerintem most még inkább megéri.....Íme az egykori írás.

Hosszú hallgatás után ismét itt vagyok, de most nem én mesélek, hanem mielőtt én folytatnám a történetemet, bemásolom egyik drága Barátnőm levelét, amivel a blogom olvasása után örvendeztetett meg.

Ő az egyik nagybetűs Barátnőm a kettő közül, akik az otthoniak közül megmaradtak, még ilyen ...

Ezt a levelet még 2009 Szeptemberberében írtam,  de még ma is nagyon aktuális.....így hát megmentettem ezt is.

Sziasztok Kedveseim!

Ma reggel megint nem volt mit olvassak, ilyenkor aztán nagy lelkesen nekilátok, hogy legalább én beszélgessek hozzátok.
Ez a reggeli együtt kávézás még arra az időre emlékeztet, mikor otthon kocogtattuk a radiátort egymásnak, hogy kész a
kávé és együtt leültünk egy-két csésze kávé mellett cigarettáztunk és kibeszélgettük magunkat. Ha nem is világmegváltó
dolgokról, de a gondjainkról, örömeinkről, gyerekekről, munkahelyről, bármiről ami éppen foglalkoztatott bennünket.

Akkor még nem volt internet, Magyarországon még kompjuterünk sem volt, de a telefon is csak a kiváltságosok lakásába
volt ...