Megint mit találtam? Még számomra is érdekes volt újra elolvasni, ennyire részletesen már nem emlékeztem, de ahogy olvastam, rájöttem, hogy tényleg, milyen jó is ha leírja az ember, ....mennyi mindent elfelejtünk, vagyis inkább csak lelapul, nem emlékezünk rá, de ahogy újralátjuk , előkerülnek az emlékek is..... így vagyok ezzel most én is. 2012. Szeptember 24-e nem egy unalmas nap volt számunkra, ha már így nem is emlékeztem, most újra magam előtt látom.....és a sok balszerencsésnek látszó dolog ellenére is úgy gondolom, hogy egy érdekes nap volt, ami végül is jól végződött, mert hát minden megoldódott.

Nem semmi napom volt, erre szokták mondani, "mint ha csak megátkoztak volna!"   Ki tudja, lehetnek éppen jóakaróim, akik ...

1995 Júliusában érkeztem először Amerikába.....ezt a levelet 2010 Áprilisában írtam....azóta ismét sok év eltelt, de ezt azért újra megosztom, ezt is az egykori blogból mentettem meg......

"...bizony neked is szép családod van, büszke lehetsz rájuk
Meg magadra, hogy bátor voltál megtenni a lépést, és kimenni...
Biztos nem volt könnyű itt mindent feladni, új ország, új szokások, más életforma,...
persze az, hogy volt családod, akik ott voltak neked, segített gondolom, de akkor is..
milyen volt az első pár hét, hogyan kezdted? mennyi idő telt el, míg beleszoktál az ottani életbe?"

Ismét emlékezésre ihletett egy régi ismerős üzenete, kérdései. Most döbbentem rá, már mennyire távoli az az időszak, amikor megérkeztem ...

Ezt a történetet is évekkel ezelőtt írtam, 2011 Októberében talán. A kép pedig 1963 elején készülhetett. Valószínű mostmár sosem fogom megtudni, de annyira talán nem is fontos.

Mostanában ritkán van olvasnivalóm a kávémhoz reggelenként, de nekem is sokkal kevesebb az időm is, amit a kompjúter előtt tölthetek. Ez az oka annak is, hogy megakadtam az irományaimmal is, amit talán most újrakezdek.

Elkezdtem rendezgetni a réges-régi fényképeket, az internetnek köszönhetően sok,talán soha nem látott kép került elő rokonoktól is, amiket igen nagy szeretettel és nosztalgiával nézegetek. Elmondhatatlanul furcsa érzés visszamenni az időben csaknem fél évszázadot, és csodák csodájára, még emlékek is feltolulnak a legkorábbi ...

Iszonyú réginek tűnik már, ahogy a dátumot nézem, sőt a képeket nézegetve is hihetetlen, hogy Évike és Jocó még fiatalabbak voltak, mint Jocó lányai most. Ez már tényleg történelem, és hihetetlen visszanézni hogy milyen réges-rég volt. Ha meg is szűnt az egykori freeblog, azért örülök, hogy ezt az írást is sikerült megmentenem onnan, és most újra megoszthatom, mert hát az idő múlásával még nekem is érdekes apró részleteket felfedezni ami már könnyen elmosódik az emlékezetünkben. Érdekes volt Adrikám arcát figyelni , ahogy megmutattam neki a videót, az ismert helyszíneken az apját és Évikét látnia, az apja még fiatalabb volt mint most Adri. .....nos akkor itt egy újabb kis részlet a múltból.....

Akkor már évek óta nem ...