Isten hozott minden kedves érdeklődőt, aki ráakadt az írásaimra!

 Amerikában élő nagymama vagyok, de Magyarországon születtem és ott éltem fiatal éveimet. 34 éves voltam, mikor Amerikába hozott a sorsom és azóta is itt élek, mostmár 17 éve. A fenti képeket a drága kicsi unokáim rajzolták , én vagyok rajta. Az elsőn az idősebbik unokám rajzolt egy portrét rólam, éppen olyan is mintha csak a tükörbe néznék. A másodikon a kisebbik unokám, igazi hercegnőnek rajzolt, Ő a drága kis csillagom annak is lát, és naponta mondogatja milyen szép vagyok és milyen karcsú és olyan jelzőket használ, amiről tudja hogy szeretnék olyan lenni, de hát sajnos nem vagyok. Ő az egyetlen aki teljesen pozitív kifejezéseket használ, ha rólam ...

 1995.nyarán érkeztem először Amerikába, a gyermekeimmel együtt - bár ők már korábban is jártak itt - épp ennek köszönhettem , hogy én is itt kötöttem ki, és hála Istennek azóta is itt élhetek. 

Örömmel jöttem, szívesen maradtam itt, nagy reményekkel kezdtem új életet 34 évesen, addigi életemet teljesen odahagyva, két bőrönddel, nyelvtudás nélkül, teljesen másokra utalva, de bizakodva, hogy a gyermekeimnek új lehetőségek nyílnak meg és talán még nekem is. Az első pillanattól kezdve faltam az új élményeket, teljesen új világ volt, teljesen ismeretlen és más, mint amit az addigi 34 évem alatt megéltem. Naponta telve voltam élményekkel, és mindent el akartam mesélni az otthon maradt rokonoknak, barátoknak, naponta írtam ...