Ezt a történetet is évekkel ezelőtt írtam, 2011 Októberében talán. A kép pedig 1963 elején készülhetett. Valószínű mostmár sosem fogom megtudni, de annyira talán nem is fontos.

Mostanában ritkán van olvasnivalóm a kávémhoz reggelenként, de nekem is sokkal kevesebb az időm is, amit a kompjúter előtt tölthetek. Ez az oka annak is, hogy megakadtam az irományaimmal is, amit talán most újrakezdek.

Elkezdtem rendezgetni a réges-régi fényképeket, az internetnek köszönhetően sok,talán soha nem látott kép került elő rokonoktól is, amiket igen nagy szeretettel és nosztalgiával nézegetek. Elmondhatatlanul furcsa érzés visszamenni az időben csaknem fél évszázadot, és csodák csodájára, még emlékek is feltolulnak a legkorábbi gyermekévekből is.

Nem sok képem van a gyermekkoromból, a hatvanas években nem sok kép készült rólunk, ezért ami megmaradt, az most nagy kincs számomra. Az eddig összegyűlt képek közül, ez a legrégebbi kép, ki tudja hogy készült-e rólam korábban fénykép.

Ez még egy éves korom előtt lehetett, azt tudom Pilisen készült, valószínű 1962 első hónapjaiban.

Miután a szüleim összeházasodtak, Pilisen éltek, de sajnos a házasság nagyon viharos volt, nagyon hamar váláshoz vezetett.  A rokonok elmondása szerint talán  3 éves voltam, mikor Anyám visszaköltözött velünk Mezőfalvára a nagyszüleimhez. Ennek ellenére nekem elég éles emlékképeim vannak a pilisi gyermekkoromról, nem tudom hogy lehetséges, hogy emlékszem ennyi mindenre, és szinte magam előtt is látom, a házat, az utcát, de még a ház belsejéről is vannak emlékképeim.
Egyre inkább hihetetlennek tartom hogy ezekre a dolgokra emlékezhetek, ezért nagyon vágyom rá, hogy egyszer visszamennék oda, megnézzem vajon mi létezik még mindabból, amire emlékszem, van-e egyáltalán valami valóság alapja. Bár mikor anyunak elmeséltem nem tiltakozott , hogy bármire nem jól emlékszem, inkább csodálkozott, hogy én honnan tudom ezeket a dolgokat, hisz annyira kicsi voltam még akkor.

Én magam sem értem, de akárhogyan is maradtak meg ezek a képek, a mai napig látom magam előtt a rövid kis utcát, ami zsákutca volt, a végében egy focipálya amit hatalmas deszka kapuk zártak el a szemünk elől. Ha az utca végén álltunk, a bal odalon a sarkon volt a mi házunk, ami egy régi L alakú ház volt , amiben 3 családnak volt külön kis lakás. Legelöl lépcsőn kellett felmenni a nagymamám lakásába, aki egyedül élt akkor már, és egy konyhán keresztül jutottunk be a szobába. Emlékszem a sarokban egy ágyra, néha ott aludtam, és mindíg kaptam a nagymamámtól egy kanál kristály cukrot, amire dianát csepegtetett, és én nagyon szerettem.

Aztán a sarokban a gangról nyílt egy lakás, akik ott laktak, azokra nem emlékszem, viszont a ház másik végében nyílt a mi lakásunk, itt is egy konyhába mentünk be, aminek a közepén az asztal alatt volt egy felnyitható fa ajtó, ami a pincébe vezetett. Még mintha valami ágy is lett volna a konyhában, de ezt nem tudom biztosan. Aztán a szobában semmi másra nem emlékszem, csak a bejárattól bal oldalon volt egy gyerekágy, nem tudom kié volt, hogy én aludtam benne vagy akkor már a kishúgom, de az ágyra nagyon emlékszem, az akkori rácsos gyerekágy volt. Másra nem is emlékszem, csak arra, hogy ez a szoba mindíg be volt sötétítve. Az utca felöl az ablak alatt pedig rengeteg gyöngyvirág volt. A ház és a járda között  keskeny kis kert húzodott, és valami sűrű sövény kerítés volt, talán orgona lehetett, arra nem emlékszem milyen bokrok, de a sűrű gyöngyvirágra igen.

Velünk szemben az utca másik sarkán valami nagyon szép nagy ház volt, szép vaskerítéssel elég magas beton alapon. Nagyon tetszett ez a szép ház, és sóvárogva néztem a szép udvarba, ahol a szép virágokon kívűl eper, málna és gyümölcsfák  csábítottak. Azt hiszem ezek a szomszédok szoktak is adni nekem gyümölcsöt, nagyon szerettem az epret a málnát és a cseresznyét.

Nagyon szeretném , ha egyszer megláthatnám hogy vajon mi igaz mindebből, jó lenne tudni vajon honnan vannak ezek az emlékek azokból a korai gyermekévekből.

Közben ahányszor nézegetem ezt a képet, mintha az én kis Évikémet látnám anyám kezében, nagyon úgy tűnik hogy hasonló babák voltunk, de még a Jocó is hasonló volt kisbaba korában.
Most mikor újra megosztom ezt az írást, sajnos anyu már nem tud semmit hozzáfűzni, vajon mire emlékszem jól és mire nem, apám sem él már régóta, nem hiszem hogy valaha is bármi új információval ezek az emlékek bővülnének.Viszont mostmár örömmel látom, hogy Évikém kislánya a kis Sofia is hasonlít az én babakori képemre :-)