Igen sokan mondogatják manapság, de igazándiból nem csak manapság, mert már 20-30 évvel ezelőtt, mikor még otthon éltem, akkor is sokan vélekedtek lemondóan, hogy a Karácsony már nem ér semmit, mert az emberek elanyagiasodtak és csak az ajándék számít, meg hogy elég drága-e, elég értékes-e. Én azért nem ilyen kategórikusan vélekedtem erről, úgy gondoltam, minenkinek olyan az ünnepe amilyenné teszi saját magának. Talán azok az emberek akik életében az istenhit már nem létezik, Ők valóban nem sok értelemmel ünneplik a Karácsonyt, anélkül valóban keserves anyagias jelleget ölthet, kínos kötelezettséget ajándék vásárlásra, vendéglátásra, mások szokásaihoz való igazodás, kényelmetlenségek, a családdal, rokonokkal örömben eltöltött időszak helyett. Ha nem hiszel benne, nem kell ünnepelni, nagyon egyszerű a dolog.

A szocializmus építése közben Magyarországon generációk életéből sikerült kiiktatni Istent, a hitet, és ezáltal természetesen a világnézet, az erkölcsök, hagyományok megváltoztak, az emberek kapcsolatai, a szülők, az idősebbek iránti tisztelet, sőt az emberek egymás közötti kapcsolata is teljesen átalakult.  A hittel, az Isten tisztelettel járó lelki élet megszűnésével bizonyos erkölcsi értékek eltűntek az emberek életéből, természetes hogy a karácsony jelentősége is megváltozott. még a varázsa is megváltozott, mikor a gyerekek nem a titokzatos, izgalmas várakozással készültek a karácsonyra, megszűnt a Jézuska varázsa, mikor kisgyermekkorban felvilágosult szülők módjára megtanítottuk őket, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem anya , apa becsomagolja és a fa alá teszi. A gyerekek többsége aki így nőtt fel, nem kellett nagyon aggódnia, hogy majd egy földöntúli, misztikus személy talán nem hoz ajándékot, vagy megbüntet, hisz jól tudták, hogy a szüleik így is úgy is a fa alá teszik majd. Mindjárt el is múlt az a titokzatos varázs, ami a mesék világába vitte a gyerekeket, ami igazán csodálatossá tette a gyerekkort. Sajnos sok nagyon csodás régi jellegzetes nemzeti hagyományunk kiment a divatból emiatt, és természetesen materializmusra nevelt generációk számára ezek az ősi ünnepek elvesztették jelentőségüket, és sok esetben valóban keserves  szokássá vált, aminek már a fiatalabb generációk nem is értették a jelentőségét.

Azt hiszem,  gyerekkoromban nem is nagyon szerettem az ünnepeket, nem csak a karácsonyt, hanem úgy általában, mindíg féltem tőlük. Korai gyerekkorom karácsonyaira ugyan nem nagyon emlékszem, de sajnos a későbbi iskolás korom éveinek ünnepei nem túl jó élményekkel maradtak meg az emlékezetemben. Az igaz,hogy anyuval mi gyerekek  mindíg nagyon lelkesen készültünk, volt sütés, főzés. készülődés, ...hányszor, de hányszor elnyalogattuk a süteményekhez való krémet....Anyu nagyon finom krémes lapos sütiket csinált, mindíg két-három adagot bekevert, hogy legyen bőven, mert hát három kamaszodó gyereknek nem lehetett eleget sütni. Segítettünk sokat, amíg anyu a lapok sütésével volt elfoglalva, mi kevertük a krémeket, akkoriban még kézi erővel, fakanállal, és mikor anyu nem látta, egyfolytában kostólgattuk, nem is gondoltunk arra, hogy a sok kóstolásnak az lesz a vége, hogy az utolsó adag tésztába alig jut krém. Olyankor persze anyu nagyon mérges volt, veszekedett velünk, hogy ilyen torkosok vagyunk, nem tudjuk kivárni amíg elkészül. Végülis mindíg nagyon finom lett minden, igazi ünnepi lakomákat alkotott anyánk. 

Igazi, lelkes készülődés, takarítás, díszítés, sőt vendégvárás, mert baráti családokkal gyakran ünnepeltünk együtt, ami egy ideig jó is volt, de szinte mindíg azzal végződött, hogy a mostoha apám talán az ital hatására, kötözködni, veszekedni kezdett, cirkusz lett az ünnepből. Ennek köszönhetően aztán végül már tinédzser koromra előre írtóztam az ünnepektől, keserűen vágytam rá, bár csak szépen , békességben ünnepelhetnénk, hisz a Karácsony a szeretet, az öröm jelképe, miért nem tudunk mi békességben ünnepelni?! Fájdalmassá vált az érzés, mintha valaki szánt szándékkal akarná tönkretenni az örömünket és főleg az, hogy akkor még gyerekként nem tehettünk ez ellen semmit, arra jó volt ez hogy teljes biztonsággal megerősödjön bennünk hogy így nem akarunk élni.

Pedig a Karácsony, a szeretet ünnepe volt még a szocialista Magyarországon is. Hagyták hogy ünnepeljük, ami azért nagy szó volt, ahhoz képest, ahogy a mostani liberális, materiális világ támadja a karácsony jelképeit, hagyományait, mert állítólag fájdalmat okoz nekik látni a kis Jézus jászolát a tereken, nyilvános helyeken. Tehát, mi szerncsések voltunk, mert díszíthettük a fáinkat, ünnepelhettünk az iskolákban, munkahelyeken is, nem tiltották, igaz, a szeretet ünnepének neveztük, kellemes karácsonyi ünnepeket kívántunk és nem áldásokat, de azért a nagyszüleinknek köszönhetően tudtuk a karácsony történetét, Jézus születésének körülményeit, és volt idő, mikor még az éjféli misékre is elmentünk a nagyszülőkkel, mert nagyanyáinknak az a legfőbb pontja volt a karácsonynak, tiszteletüket tenni Jézus Krisztus születésének emlékére. 

Mikor felnőttem és saját családom lett, mindent megtettem, hogy az ünnepeink igazán békések, örömteliek legyenek.  Hozzánk bizony a Jézuska hozta az ajándékokat nagyon sokáig, és a gyerekek már csak  iskolás korukban segítettek díszíteni a fát, az előtt az is a varázslathoz tartozott, hogy éjszaka mikor alszanak , titokban díszítettük, hogy minél tovább élvezni tudják ezt a csodát. Elmondani nem lehet a boldogságot, mikor Karácsony reggelén arra ébredtünk, hogy a gyerekek az örömtől sikongatva szaladtak, kiabáltak, hogy anya megjött a Jézuska, és hozott ajándékokat!

Sokan mondták már abban az időben is, a nyolcvanas években, hogy már csak a pénzköltés, és teher az ünnep, ami nem is csoda, hiszen akiknek megszűnt már az eredeti tartalma, az eredeti okában már nem hittek, azoknak valóban teher lehetett a készülődés, kín az ajándékvásárlás, és üres maradt , mert épp a lényeg hiányzott belőle, a hit, és az ünneplés,hogy a megváltó megszületett.

Nekem általában nem volt gond az ajándékvásárlás sem, mert a szeretteimnek igyekeztem kifürkészni a kivánságát, vagy hogy éppen minek vennék hasznát, sokszor már évközben megvettem, ha ráakadtam valami jó dologra. Szerettem praktikus ajándékokat venni, aztán ki tudja, hogy ez mindíg sikerült-e, de a gyermekeimnek mindíg igyekeztem a vágyott ajándékot megadni. Bármennyire furcsán is hangzik, de igazándiból sosem az ajándékok voltak fontosak, sokkal inkább az örömszerzés. Nekünk még sokunknak közeliek voltak azok a történetek, amiket szüleink, nagyszüleink megéltek a szegényebb időkben amikor pénz és drága ajándékok nélkül is csodássá tudták tenni az ünnepeket.

Sajnos nekem elég fiatalon fájdalmassá vált a karácsony ismét, amikor egyik karácsonyi munkahelyi rendezvénynek köszönhetően tudtam meg, hogy összeomlott a házasságom, és a családom soha többé nem lesz az, amiről mindíg is álmodtam.  Természetesen nem adhattam fel, továbbra is ünnepeltük, csak sajnos a Szent esték voltak fájdalmasak, kicsi gyermekeim nem igazán értették hogyan is történhetett ez, miért nincs velük az apaukájuk. 

Aztán jött a Karácsony reggele, és az öröm az ajándékbontás, jött az apjuk is, nagyszülők, rokonlátogatás, máris feledtette az előző esti szomorúságot. Hála Istennek hogy a gyerekeket úgy alkotta meg, hogy el lehet terelni a figyelmüket a szomorkodásról. 

A Karácsony második napja pedig mindíg csodálatos volt, mert a távolabb élő húgomék, és a még náluk is távolabb élő bátyámék jöttek látogatóba.  Mindíg visszaemlékeztünk a gyerekkorunkra, mennyire tudtuk utálni egymást, irigykedtünk, árulkodtunk, ahol csak lehetett betettünk egymásnak, aztán felnőttünk és egyik napról a másikra nagyon fontosak lettünk egymás számára. Olyan boldog voltam, mikor így együtt voltunk, emlegettük a régi vicces dolgokat, meséltünk, nevettünk sokat, igazi karácsony volt. Átjöttek anyuék is, vagy mi mentünk és  gyerekeink is örültek egymásnak, nagyon csodálatos, vidám napoknak maradtak meg ezek az ünnepek az emlékezetemben.  Bár csak most is elérhető közelségben lennének, de jó is lenne, újra együtt ünnepelni!

Emlékszem akkoriban, 24-én délután megállt az élet Magyarországon. Szinte minden üzlet, étterem bezárt, sok helyen még a buszok is leálltak, csak a folyamatos üzemben dolgozó gyárrészlegekben dolgoztak.  A Szent Este igazán a családnak volt szentelve, még a szocialista időkben is. Kár hogy mára már ez a szokás is elmúlt, ma már nem annyira fontos a család, a Szent Este,  meg is látszik az embereken, nem csoda hogy elvadult a világ.

Végül is az igazi fordulópont a karácsonyi ünneplésben azután következett be, mikor Amerikába jöttünk. Az itteni szokások nagyon eltérőek voltak az otthonitól, és számunkra ez érdekes keveredést, új szokásokat hozott, de végül is kialakult egy nagyon kellemes családi hagyomány, ami azóta csak erősödött, ahogy a család bővül, és az unokák még édesebbé teszik. Remélem hogy ez így is marad örökké!

Amerikában hamarabb elkezdődik az ünnepi készülődés. Egy kicsit igazuk van azoknak a kik azt mondják a kereskedelem már túlzásba viszi a korai karácsonyozást, mikor már Szeptemberben megjelennek a karácsonyi dolgok az üzletekben. Én ki nem állhatom a látványt, amikor  még előttünk van az Október végi Halloween, meg a Novemberi Hálaadás ünnepe, miért kell már karácsonyi díszítés, meg karácsonyi dolgokkal megtömni az üzleteket. Soha rájuk sem nézek a korai karácsonyi polcokra, szándékosan soha nem is vettem semmi karácsonyid dolgot azokban a korai hónapokban. Van aki szeret korán elkezdeni vásárolni, ami nem is rossz dolog, folyamatosan megvenni az ajándékokat, akkor nem kell tulakodni, kapkodni az utolsó napokban. Engem nem zavar, ki hogyan alakítja a szokásait, én tartom magam ahhoz, hogy Szeptemberben még nem karácsonyozok.  

Ahogy az amerikai ismerőseink többségétől látjuk, November végén kezdik díszíteni a házakat, és nagyon sokan, a Hálaadás napjára feldiszítik már a fát is. Ez furcsa dolog volt számunkra, de hamar megszerettem. Valami csodás várakozást, karácsonyi hangulatot varázsol a házba a feldíszített fa, és napról napra , a karácsonyi dekoráció is bővül, az évek során rengeteg holmit összegyűjt az ember, terítők, gyertyák, figurák, ablakdiszek, még a fürdőszoba, meg a konyha is karácsonyi díszbe öltözik, ami nekem nagyon tetszik, ettől olyan különleges hangulata van az egésznek, mint amit azelőtt csak az amerikai filmekben láttunk, néha még elképzelni is nehéz volt, hogy ez valóban így zajlik. A másik nagy csoda, a házak külső díszítése, és az udvarok, kertek dekorációja. amit annak idején nevettünk a Chavy Chase filmben, aztán mikor már itt éltünk , kiderült, hogy bizony elég elterjedt szokás, és fantasztikus kivilágított diszek, lámpákkal feldíszített kertek, udvarok, sőt utcák, terek, épületek, meseszép ragyogás. Sokan erre is azt mondták, hogy ez túlzás, ez már elrontja az ünnepet, mert az amerikaiak annyira szeretnek túlzásokba esni. Hát, nekem erről is az a véleményem, hogy mindenki maga dönti el mit díszít, mennyit díszít, akinek ez nem tartozik hozzá, az nem kell hogy tegye, mások meg akik így szeretik, had csinálják. Itt sincs minden ház feldíszítve, nem is fontos, az számít, hogy szabadon eldönthessük, hogy nekünk mi a jó és ne mások diktálják, erőltessék ránk. Azt látom, hogy ahol gyerekek vannak, ott kezdik korán a díszítést, és évről évre egyre több a lámpa, a dekoráció. És hogy én ezt mennyire szeretem, már hálaadáskor elkezdjük az utcákat járni a gyerekekkel, és sikongatva szaladgálnak egyik háztól a másikig, annyira élvezik, olyan boldogok, hogy a látvány mellett az ő örömük megsokszorozza az enyémet. Sosem fogom elfelejteni, mikor esténként autóval jártuk a várost, a dolgainkat intéztük, vagy éppen csak valami karácsonyi programra indultunk, a sötét autóban a kislányok egyik ablaktól a másikhoz hajoltak, kiabálva..."nézd maam, odanézz milyen gyönyörű...." annyira élvezték a gyönyörű fényeket.

Arról nem is beszélve, hogy a bevásárló központokban meg városszerte mindenfelé karácsonyfák, Télapók, programok várták a gyerekeket. Mindenfelé ünnepi hangulat és vidámság, sosem tudtam betelni vele, én olvadoztam mikor a gyerekek örömét láttam. Mindíg csodáltam, a karácsonyi énekeseket, akik hol itt hol ott bukkantak fel, énekelték a karácsonyi dalokat, templomok egymás után mindenfelé szervezték a karácsonyi programokat ingyen, önkéntesek munkájával szórakoztatták a gyerekeket és a szülőket. A templomok udvarán összegyűlt környékbeli emberek, de idegenek is kedvesen, barátságosan viselkedtek, nekem nagyon  sok csodálatos, emékem van, megéltem ugyanazokat a dolgokat, amiket azelőtt csak a filmekben láttam.  Aztán mikor az unokáim nagyobbacskák lettek, kint játszottak az utcán a környékbeli gyerekekkel, és egyszercsak bekopognak az ajtón, és a különféle koru kislányok, kisfiúk ott állnak és ragyogó arccal éneklik a karácsonyi dalokat. Szinte a könnyeim potyogtak a meghatottságtól, ahogy ezek a kis gyerekek csak így ötletszerűen összeálltak és elmentek minden gyerek házához a köszöntő énekekkel. Az amerikaiak ezt Christmas carol-nak (Kriszmasz karol) nevezik, ami emlékeztet engem a magyar regölés és Betlehemezés hagyományára.  Amerikai kisvárosokban még ma is szokás, akár házról - házra járnak az énekesek a köszöntőket énekelve, akár a városok terein, vagy üzletközpontjaiban , hol itt hol ott bukkannak fel, mindíg is örömet okozva az emberek többségének akik látják, hallják őket.

Másik dolog ami nagyon tetszik, hogy szinte minden város terein, parkjaiban állítanak óriási karácsonyfát, és az ünnepekig naponta ingyenes programok, concertek várják a lakosság apraja -nagyját. November végén a Hálaadás környékén vannak lámpagyújtó ünnepségek, ott is szabadtéri műsorok, belépőt nem kell fizetni, zenészek, táncosok szórakoztatják az embereket, sokan viszik a saját összecsukhatós széküket és ott üldégelnek hallgatják a koncerteket, mások táncolnak, mint egy utcabálon. Itt a mi városunkban, a nevezetes folyóparti téren, karácsonyig nappal is, esténként is vannak programok. Nappal karácsonyi concertek szórakoztatják az arrajárókat, este is hasonlóan, de jellegzetes csodás program minden évben a kivilágított , feldíszített hajók parádéja is a folyón, utána pedig csodás tüzijáték. Nap mint-nap, mindenfelé találni gyerekeket és felnőtteket szórakoztató rendezvényeket, amik általában ingyenesek, emberek önkéntes munkában szervezik, adományokból támogatják a kiadásaikat. Igazi népszórakoztatás, azok is hozzáférnek, akik esetleg nem tudnának ilyesmire költeni. Nekem nagyon tetszik ez a karácsonyi készülődős korszak, szeretem a színes égőket, a díszeket , a házakban a dekorációt, a ragyogó fát, az illatokat, az egész hónap ünnepi készülődésben és ünnepi hangulatban telik.

A gyerekekkel még mindíg írunk a Télapónak, várjuk tőle az ajándékokat, de ugyanakkor ők is készülnek, készítjük egymásnak a meglepetéseket is, és titokban minden nap kerül egy - egy díszes csomag a fa alá. Amit Karácsonyig ugyan nem nyitunk ki, de a gyerekek izgalma a végletekig fokozódik ahogy nézegetik, olvasgatják a nevet a csomagon, vagy sokszor még név sincs rajta, csak találgatják, vajon mi is lehet benne, kié is lehet, ez valami csodás várakozás, és csak fokozza az örömünket. Ami nekem még fantasztikus meglepetés volt, hogy a Télapónak írt leveleket valóban el is vitték  North Pole városba, Alaszkába. A karácsony előtti hetekben a posta hivatalokban külön dobozokban gyűjtik a gyerekek leveleit ,  és a Télapó küld is válasz levelet, rendesen, postai úton, pecséttel, teljesen hivatalosan. Azt az örömet, amit a már iskolás koru unokám arcán láttam, mikor rohant be a levéllel, már kintről kiabált, " mama, mama, kaptam levelet a Télapótól, tényleg igaz, North Poleról hozta a postás."...és örömmel boldogan nyitotta a borítékot és olvasta a levelet, és még napokig vitte, mutogatta szomszédoknak, ismerősöknek hogy Ő levelet kapott a Télapótól!

Mint ahogy már említettem, mi ötvöztük a magyar és az amerikai szokásokat és kialakult egy sajátos családi hagyomány, amit nagyon szeretünk és úgy tűnik, hogy a család apraja és nagyja ragaszkodik hozzá. Itt ugye nem ismerik a névnapokat, nem ünneplik a Mikulást, mint mi December 6-án. A gyerekeink megismerték a Mikulás történetét és és mossák, tisztítják a csizmákat Mikulás előestéjén és kerülnek az ablakba, mert tudják, hogy azon az éjszakán a Mikulás megy Magyarországra és útközben megáll az itteni magyar gyerekek házainál is, ha kint vannak a csizmák az ablakban. Istenem, hogy ezek a reggelek is micsoda örömteliek, az ártatlan újjongás, és természetesen ismét mesélik mindenkinek hogy megtöltötte a csizmájukat a Mikulás és ezzel együtt terjesztik a mi magyar szokásainkat, mert elmagyarázzák mindenkinek hogy ez miért van.

Évek óta az egész család karácsonyra utazunk Michiganbe a volt férjeméknél ünnepel az egész család, hogy Szent este mindannyian együtt vacsorázzunk, és ott már nagy izgalomban bontogatjuk az ajándékokat vacsora után, ami mindíg nagyon vidám, hosszadalmas tevékenység, általában megvárjuk hogy csaknem minden csomagot mindenki kibontson, de főleg a gyerekek ugrándozása, öröme az egésznek a középpontja. Míg kisebbek voltak az unokáim, ilyenkor karácsonykor néha még a Télapó is bekopogott hozzánk, hozott a puttonyában megtöltött zoknikat, csizmákat, mint ahogy Amerikában szokás, ahol Karácsonykor a Santa hozza az ajándékokat. Ahogy a gyerekeink mind felnőttek, az unokák is nagyobbak, még bővítettük a családi hagyományt, mert karácsony reggelén, a fiatalság kel korábban és a szomszéd házban a testvérüknél sürgölődnek, készítik a többfogásos, szuper reggelit, mi az "öregek" meg csak megyünk a készre és a frissen sült finomságokat teszik elénk. Aztán még az itteni karácsonyfa alatt is csak találunk egy-két ajándékot, úgy hogy megduplázódik ez az öröm is.

Itt Amerikában nincs karácsony második napja, itt a 25-e az ünnep, aztán következő nap már megy mindenki a dolgára Van aki dolgozik ünnepek között, de sokan vannak szabadságon ilyenkor és ezalatt az idő alatt zajlanak a rokonok és barátok látogatásai. Aztán persze karácsony utáni tetemes leárazások miatt érdemes még az üzleteket is járni egy kicsit, mert ilyenkor a karácsony előtti árak feléért, vagy akár tized részéért is lehet vásárolni karácsonyi dolgokat. Én szeretek spórolni, úgy hogy sok karácsonyi dekorációt, égőket, stb. szerettem ilyenkor megvenni a  következő évre, szinte fillérekért, új dolgokkal bővithettem a karácsonyi felszrelést. Persze sokan azért is járják ilyenkor az üzleteket, mert viszik visszaváltani a nem kívánt ajándékokat. Általában nem foglalkozom ezzel, elég gusztustalan szokásnak tartom hogy emberek tömegesen viszik vissza a nemkívánt ajándékokat, de ki tudja azért biztos akad olyan is aki azért viszi vissza, mert nem jó a méret, vagy már van neki. Igazán nem foglalkozom már ilyesmivel, nem rontom el a saját örömömet azzal hogy mások dolgaival foglalkozzam, ami nem is tartozik rám és megváltoztatni sem tudom.

Azon sem rágódom, hogy elanyagiasodott, meg már nincs meg a varázsa, meg képmutatás, meg egyebek. Mindenkinek olyan az ünnepe, amilyennek maga megteremti. Aki képes szeretetben élni a családjával egész évben, annak valószínű a karácsony is örömben és szeretetben fog eltelni és nem kell az olyasfajta megjegyzésekkel foglalkoznia hogy "nem csak karácsony napján kell szeretni egymást"...akik viszont évközben is fásultan, képmutatóan vagy viszályban élnek, azoknak a karácsonyi találkozások, a karácsonyi szeretet, valószínűleg csak képmutatás és színjátszás lesz, és alig várják hogy túl legyenek rajta, hát az ilyeneket még talán sajnálom is kicsit, szomorúnak tartom hogy az év legcsodásabb napjait nem tudják élvezni.  Én minden esetre nagyon hálás vagyok Istennek, hogy végülis megtaláltam a karácsonyban az örömet, és végre rettegés nélkül, keserűség nélkül igazán örömmel tölthetem az ünnepet a családom körében, és mióta unokáim is vannak, ők még izgalmasabbá, még varázslaosabbá teszik az egészet.  Az egyetlen ami azért a háttérben hiányzik, az otthon maradt családom a rokonaim, a régi jó barátok, olyan jó lenne együtt nevetgélni legalább azokon a karácsony második napokon egy kicsit. Szerencsére ezt a hiányérzetet kicsit azért enyhíti már a technika, mert hát a compjuter segítségével,  láthatjuk egymást, beszélgetünk, megmutogatjuk az ételeket, a fát, ajándékokat, bármit, és természetesen megismerhetjük a távollétünkben született gyerekeket, csak nem távolodunk el egymástól teljesen, még ha megölelni nem is tudjuk egymást a monitoron keresztül. 

A Karácsony egy csodálatos ünnep lehet, ha azzá tesszük magunknak, a családunknak. Ahogy nemzeteknek kialakulnak hagyományai, családoknak is kialakulhatnak nemzedékeken át őrzött hagyományai. Akik a nagy zabálások ünnepének nevezik, félig igazuk van, ugyanakkor a másik oldala a dolognak, hogy a nagy zabálást, csodálatos családi eseménnyé lehet alakítani a készülődéssel, és a nagy asztal körbeülésével, hisz éppen ez a lényeg. Sok embernek a hétköznapok rohanásában nem is adatott meg, hogy együtt étkezzen a családjával, gyerekek esznek óvodában, iskolában, szülők az üzemi konyhán, mindíg mindenki rohan, nem sokan engedhetik meg maguknak a családi asztal körüli nyugodt étkezést.  Nekem nagyon fontosak az ilyen családi együttlétek, az ünnepek, a hagyományok és nagyon örülök hogy részem lehet benne! Nagyon boldog, vidám ünnepi készülődést kívánok mindenkinek, mert ugye mi itt Amerikában már Hálaadástól készülődünk, de mától az Advent első Vasárnapjától, már Magyarországon is hivatalosan megindul a karácsonyi készülődés! Áldott Ünnepeket kívánok azoknak is akik hisznek benne és azoknak is akik nem!